Boros piknik a Palotanegyedben

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Boros piknik a Palotanegyedben

Feltöltve: 2011-05-31

Tőlem másfél méterre két akusztikus gitár szól, hárman énekelnek, mégsem kell kiabálnom. Azt mondom a mellettem ülőnek: látod, erről beszélek, ez tényleg háttérzene. És emelem csopaki rizlinges poharamat a Palota Piknik Fesztiválra a Mikszáth Kálmán tér közepén.

Mágnásfertálynak is hívták valaha a Józsefvárosnak ezt a részét, 1860 és 1900 között épült az egykori paloták java része. Némelyik mostoha sorsú épületről már nem is gondolnánk, hogy valamelyik báró vagy gyáros tulajdona volt valaha. De sok minden abból is messze tűnt már, amit Mikszáth Kálmán szobra az elmúlt húsz évben látott itt. Az egykori Tilos az Á-ban, a Könyves Kávézóban meg a Blues kocsmában csengett le a kilencvenes évek elején a magyar zenei underground mozgalom, formálódott a rendszerváltás utáni új értelmiségi réteg (írók, költők, újságírók, zenészek, filmesek gyűltek össze esténként), s közben olyan nagyhírű vendégek fordultak meg errefelé, mint Frank Zappa, Henry Rollins vagy Lydia Lunch.
Most pedig a forró májusi délutánon napernyők alatt estebédelő, elegáns poharakból bort kortyolgató, ráérősen beszélgető emberek mindenfelé, családok is persze gyerekkel. És nem is csak zenészek jöttek, hanem artisták is, akik mutatványaikkal bekalandozták az egész teret, tátott szájjal nézte őket mindenki a pesti flaszterről, megkérdőjelezve azt a feltételezést, hogy a cirkuszosoknak nincsen jövőjük.

A szervezők valami izgalmas, de nem túl zajos, helyi ízű rendezvényt szerettek volna, csöndeset, leülőset, igényeset, beszélgetőset, olyat, ami illik a Palotanegyed fényes múltjához és a környék jelenéhez is. Meghívtak tíz borászatot, összehozták őket a Mikszáth tér és a Krúdy Gyula utca éttermeivel, kultúrkocsmáival, s így pompás étel-ital sorok születtek a fesztiválra, javarészt baráti árakon.

A kékfrankos, mint desszertkísérő bor

A MixArt nevű romkocsma egy olyan udvarban nyílt, amelyről a régi, Tilos az Á-s időkben sokan nem is tudták, hogy létezik. Belső falát a környéken élő képzőművészek festették ki. Bazsalikomos csirkemell csíkokat kóstoltunk itt zöldsalátával, hozzá a Vylyan ajánlott rozét is, chardonnay-t is. A szekszárdiak kadarkás Ördög cuveé-jéhez a MixArtban az erdei gombás marhapofát tarhonyával épp olyan könnyedre főzték, amilyen gyümölcsös a bor. Külön figyelmesség, hogy a Vylyan portugiesert is kínált az édesebb borokat kedvelőkre tekintettel. A Don Leone étterem a Bodri Pincészettel társult: grillezett sokmagos gomolya adta az előételt málnaecetes ruccolával, s hozzá Bodri Rozit ajánlottak Bodriék. Rosé kacsamell és puliszka nyelte el a 2008-as Pinot noir lekerekített, kényelmessé varázsolt savait. A kékfrankosok helyét az étlapon értelmezte újra a 2007-es, meggyes zamatú, maga után hatalmas savfátylat húzó Bodri Faluhely az epres-mentás keserűcsoki mousse-szal. (Én édesebb csokis keksszel is kóstoltam a bort, gyönyörűen keretezte a desszert ízeit, a keksz tésztája pedig prímán felszívta a savakat.)

Bor komoly beszédhez

Nem tudnám megmondani, hogy a Fiktív Pub vaddisznógerince még hova fért, de idővel azt is megkóstoltam mandulás krumplifánkkal, áfonyalekvárral. Nyilván a nagy meleg miatt a Németh János Pincészet 2008-as Cabernet Sauvignonját kissé túlhűtötték, de hát ezen a legkönnyebb segíteni, főleg ha éppen nem szaladunk sehova, és a bor is kifogástalan.

A szervezők helyi kötődésű zenészeket hívtak meg, így aztán Fekete Jenő és a blues ki sem maradhatott a sorból A Csigavér, szintén bluest játszó együttes, a Magyar Hang népzenei együttes is így kapott színpadot a Mikszáth téren.
Bántam, hogy a Szent Gaál pincészet 2008-as bikavére és a 2008-as Kadarkája kimaradt, de egy másik – igaz, fehér – hazafias bort viszont megkóstoltam még az este folyamán: a keszthelyi Bezerics Pátriáját, amely egy rajnai rizling-tramini házasítás. Ez olyan bor, amit leghelyesebb bocskai viseletben inni, nemzeti ünnepen, vagy olyankor, ha valakivel komoly beszéde van az embernek.

Varga Klára